A mesterséges intelligencia által létrehozott tartalmak szerzői jogi megítélése továbbra is az egyik legfontosabb nyitott kérdés a technológia és a jog találkozásánál.
Az Egyesült Államokban most újabb fontos fejlemény erősítette meg a jelenlegi irányt: a Legfelsőbb Bíróság nem volt hajlandó felülvizsgálni azt az ügyet, amelyben Stephen Thaler azt szerette volna elérni, hogy egy mesterséges intelligencia önálló szerzőként részesülhessen szerzői jogi védelemben.
Bár a döntés nem jelent új jogértelmezést, egyértelműen fenntartja azt az álláspontot, amely szerint a szerzői jog alapja továbbra is az emberi alkotótevékenység.
Az ügy, amely évek óta formálja a vitát
Stephen Thaler egy általa fejlesztett mesterséges intelligencia, a DABUS által létrehozott kép szerzői jogi nyilvántartásba vételét kérte az Egyesült Államok Szerzői Jogi Hivatalától.
Kérelmében azt állította, hogy a kép teljes egészében emberi közreműködés nélkül készült, ezért szerzőként maga az AI-rendszer szerepeljen, míg ő, mint a rendszer tulajdonosa, a vagyoni jogok jogosultja legyen.
Az Amerikai Szerzői Jogi Hivatal ezt elutasította.
Miért utasították el?
Az amerikai szerzői jogi rendszer abból indul ki, hogy szerző kizárólag természetes személy lehet.
A szerzői jog nem pusztán egy elkészült művet véd, hanem azt az emberi kreatív tevékenységet, amely a mű létrejöttéhez vezet.
Ha ez a kreatív döntéshozatal teljes egészében hiányzik, a jelenlegi szabályozás szerint szerzői jogi védelem sem keletkezik.
Ezt az álláspontot később a kerületi bíróság, majd a fellebbviteli bíróság is megerősítette.
A Legfelsőbb Bíróság sem változtatott ezen
Thaler ezt követően a Legfelsőbb Bírósághoz fordult.
A bíróság azonban nem fogadta be az ügyet, vagyis nem vizsgálta felül az alsóbb fokú döntéseket.
Ennek következtében továbbra is változatlan marad az amerikai joggyakorlat: kizárólag emberi szerző alkothat olyan művet, amely szerzői jogi védelemben részesül.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A döntés nem azt jelenti, hogy AI segítségével létrehozott művek automatikusan kizártak a szerzői jogi védelemből.
A kulcskérdés továbbra is az, hogy mekkora szerepet játszott az ember a kreatív folyamatban.
Ha a mesterséges intelligencia csupán eszközként működik, miközben az alkotói döntéseket az ember hozza meg, a szerzői jogi védelem továbbra is lehetséges.
Ha azonban egy mű teljes egészében autonóm módon, emberi kreatív közreműködés nélkül jön létre, az amerikai jog jelenlegi állása szerint nem keletkezik szerzői jog.
A valódi kérdés már nem az, hogy használható-e AI
A mesterséges intelligencia ma már a kreatív iparágak természetes eszköze.
A jogi vita ezért egyre kevésbé arról szól, hogy használható-e AI az alkotás során.
A kérdés sokkal inkább az, hogy hol húzódik a határ az emberi alkotás és a gépi előállítás között.
Erre a határra épül a szerzői jog teljes rendszere, és egyelőre sem az amerikai jogalkalmazás, sem más jelentős jogrendszerek nem mutatnak abba az irányba, hogy a mesterséges intelligencia önálló szerzőként jelenhetne meg.
Zárógondolat
A DABUS-ügy nem azért fontos, mert új szabályt teremtett, hanem mert megerősítette a jelenlegi jogi szemléletet.
A szerzői jog továbbra is az emberi kreativitás védelmére épül. A mesterséges intelligencia egyre fejlettebb alkotóeszköz lehet, de a jelenlegi jogi keretek között még nem válik önálló szerzővé.
Ez a kiindulópont várhatóan a következő évek AI-val kapcsolatos szerzői jogi vitáiban is meghatározó marad.