Az elmúlt egy évben jól látható változás történt abban, hogyan használják a vállalkozások a mesterséges intelligenciát.
Korábban leginkább egy-egy bekezdés, klauzulajavaslat vagy rövid jogi összefoglaló érkezett véleményezésre. Ma egyre gyakrabban teljes szerződések kerülnek az asztalunkra. Az ügyfél elkészítteti az első verziót egy AI-modellel, majd azt várja, hogy néhány apró javítással használható legyen.
A gyakorlat azonban ennél jóval összetettebb.
A szerződés nem egyszerűen szöveg
A mesterséges intelligencia képes jól megfogalmazott szerződéstervezeteket készíteni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek jogilag megfelelőek is.
Egy szerződés nem pusztán mondatok egymásutánja, hanem egy tudatosan felépített jogi konstrukció. Egy adott jogrendszerhez, konkrét üzleti helyzethez, meghatározott kockázatokhoz és felelősségi viszonyokhoz igazodik.
Ha ezek a szempontok hiányoznak a kiindulási utasításból, az eredmény rendszerint egy általános, sok országban részben alkalmazható, de egyetlen konkrét helyzetre sem igazán optimalizált dokumentum lesz.
A prompt minősége meghatározza az eredményt
A nagy nyelvi modellek nem „tudják”, milyen szerződésre van szükség. A rendelkezésükre álló információból próbálnak valószínű választ adni.
Ha a kérdés általános, a válasz is általános lesz.
Egy magyar jog szerint működő szerződés elkészítéséhez azonban ennél lényegesen több információ szükséges. Ismerni kell többek között az alkalmazandó jogot, az üzleti modellt, a felek célját, az iparági sajátosságokat és azt is, hogy mely kockázatokat kell kezelni.
Éppen ezért sok esetben egy AI által készített szerződés átdolgozása több időt igényel, mint egy megfelelően felépített szerződés elkészítése az alapoktól.
A legnagyobb kockázat nem a hibás válasz
A valódi probléma nem az, hogy a mesterséges intelligencia tévedhet.
Hanem az, amikor senki nem ellenőrzi az eredményt.
Ez különösen jól látható a nemzetközi jogi gyakorlatban. Több országban dokumentált esetek bizonyítják, hogy bírósági eljárásokban olyan beadványok is születtek, amelyek nem létező jogesetekre vagy mesterséges intelligencia által kitalált hivatkozásokra épültek.
A technológia ilyenkor nem önmagában jelent kockázatot. A kockázat abból fakad, hogy a válasz szakmai kontroll nélkül kerül felhasználásra.
A mesterséges intelligencia értékes eszköz. De nem döntéshozó.
A mesterséges intelligencia ma már a jogi munka természetes része.
Segít gyorsabban feldolgozni információkat, alternatívákat felvetni, szerkezetet kialakítani vagy első tervezeteket készíteni. Ezek jelentős előnyök.
A szakmai felelősséget azonban nem veszi át.
A végső döntés továbbra is azon múlik, hogy valaki felismeri-e a kockázatokat, érti-e az adott jogi környezetet, és képes-e eldönteni, hogy az elkészült dokumentum valóban megfelel-e annak a helyzetnek, amelyre készült.
Ezért a mesterséges intelligencia önmagában nem helyettesíti a jogászt. A jó jogász munkáját viszont jelentősen hatékonyabbá teheti.
Zárógondolat
A mesterséges intelligencia nem azért jelent új korszakot a jogban, mert önállóan képes szerződéseket írni. Hanem azért, mert átalakítja a jogász szerepét.
A hangsúly egyre kevésbé a dokumentum elkészítésén, és egyre inkább annak szakmai értékelésén, a kockázatok felismerésén és a stratégiai döntések támogatásán lesz. Ebben továbbra is az emberi szakértelem jelenti a valódi hozzáadott értéket.